Interjú Csobot Ferenc Nagykövettel
Interjú:
A Magyar Könyv is Magyar Termék Mozgalom Bloggerei közül hárman összefogtunk és új projektbe kezdtünk bele. Ez a projekt pedig nem más, mint hogy bemutassuk nektek az MKMT alapítóit, támogatóit, Nagyköveteit és íróit.
Csobot Ferenc Nagykövettel
A projektbe résztvevő bloggerek: Gréczi Nikolett (Niki), Menyhei Mónika (Moncsi) és jómagam Pálinkás Angéla (Angi). Érdemes lesz mindhármunk oldalát figyelni, mert mindegyikünk mással készített interjút fog közzétenni a blogján/oldalán. ❤️📖
A következő interjú alanyunk Csobot Ferenc az MKMT mozgalom Nagykövete. ❤️📖
1.Niki:
Ön fantasztikus ember! Meghatottan olvastam a bemutatkozóját. Gyermekkorában melyik könyv ragadta meg először a fantáziáját?
Ferenc:
Gyerekkoromban a Robin Hood volt a kedvenc könyvem, és őszintén szólva, máig is szívesen emlékszem vissza rá. Megfogott benne az igazságérzet, a bátorság, és az, hogy Robin mindig kiállt a gyengékért, még akkor is, ha ezzel bajba sodorta magát. Kisfiúként csodálattal néztem fel rá, mert olyan hőst láttam benne, aki nem a dicsőségért harcolt, hanem másokért. Talán innen ered az is, hogy mindig fontosnak tartottam az egyenes beszédet és a segítőkészséget az életemben.
2.Angi:
Szívből gratulálunk a Nagyköveti kinevezéséhez! Milyen érzések töltötték el Önt, amikor megkapta ezt a kinevezést?
Ferenc:
Amikor megtudtam, hogy a MKMT nagyköveteként kaptam kinevezést, mélyen meghatódtam. Az ember életében ritkán adódnak olyan pillanatok, amikor ennyire érezheti: amit képvisel, annak valóban súlya és értéke van. Ez a megtiszteltetés számomra nemcsak öröm, hanem nagy felelősség is. Mindig is fontosnak tartottam a magyar kultúra, különösen a magyar irodalom ápolását. Szívügyemnek érzem, hogy felhívjuk a figyelmet hazai íróink munkásságára, hogy megőrizzük és továbbadjuk azokat az értékeket, amelyeket műveik képviselnek. Hiszem, hogy az olvasás – és benne a magyar szó ereje – nem csupán szórakozás, hanem közösséget formáló erő is. Büszke vagyok arra, hogy ebben a szerepben a magyar írók támogatásáért, az olvasás népszerűsítéséért dolgozhatok, és köszönöm a bizalmat, mellyel ezt a megtisztelő feladatot rám bízták.
3.Moncsi:
Mi ösztönzi Önt arra, hogy támogassa a magyar irodalmat?
Ferenc:
A magyar irodalom számomra mindig is többet jelentett puszta olvasmánynál – identitás, hagyomány és lélek egyben. Úgy érzem, hogy minden egyes vers, regény vagy novella, amit magyar szerző írt, egy darabka a közös múltunkból és kultúránkból. Az ösztönöz, hogy ezek az értékek ne vesszenek el a rohanó világban. Fontosnak tartom, hogy a magyar írók hangja eljusson minél több emberhez, hogy az olvasók újra felfedezzék azt a gazdagságot, amit az anyanyelvünkön született művek hordoznak. Támogatni a magyar irodalmat számomra nem csupán szép gesztus, hanem kötelesség is – mert hisszük, hogy a szó, ha magyarul szól, még mélyebben találhat célba.
4.Niki:
Az Ön példamutató életét látva, előfordult-e már, hogy elkezdett a családból/baráti körből valaki olvasni?
Ferenc:
Az olvasás szeretete számomra mindig is természetes része volt az életemnek, és ezt az értéket igyekeztem továbbadni a családomban is. A gyermekeimnek már egészen kicsi koruktól meséltem, könyvekkel vettük körül magunkat, és a közös olvasás nálunk nemcsak esti rutin volt, hanem bensőséges, meghitt együttlétek forrása is. Most, nagyszülőként külön öröm számomra, hogy az unokáimnak is mesélhetek, felolvashatok, és látom a szemükben ugyanazt a kíváncsiságot és lelkesedést, amit egykor a saját gyermekeimnél. Hiszem, hogy az olvasás nemcsak tudást ad, hanem érzelmi biztonságot, fantáziát és belső világot is épít. Számomra ez az igazi örökség: nem tárgyak, hanem élmények és értékek, amelyeket generációról generációra tovább lehet adni – csendesen, egy könyv lapjai fölé hajolva.
5.Angi:
Ön hogyan buzdítaná a fiatalokat az olvasásra?
Ferenc:
Úgy gondolom, a fiatalokat nem szabad erőltetni az olvasásra – inkább meg kell mutatni nekik, hogy a könyvek világa mennyire izgalmas tud lenni. Arra biztatnám őket, hogy ne féljenek olyan történeteket választani, amelyek tényleg érdeklik őket – legyen az akár egy mai magyar regény, egy izgalmas krimi vagy egy fantasztikus világban játszódó történet. Fontosnak tartom, hogy az olvasás ne egy régi, poros dologként jelenjen meg számukra, hanem egyfajta élményként, kikapcsolódásként – épp úgy, mint egy jó sorozat vagy film. Szívesen beszélgetek velük könyvekről, megosztom a saját kedvenceimet, és meghallgatom, ők mit olvastak, mi fogta meg őket. Azt látom, hogy ha egy fiatal egyszer megtapasztalja, milyen érzés elmerülni egy jól megírt történetben, akkor könnyen kedvet kap a folytatáshoz. Én csak egy kis lökést adnék – a varázslatot már a könyvek végzik el.
6.Moncsi:
Honnan jött Önnek az irodalom iránti szeretete? Volt Ön előtt ilyen példa esetleg?
Ferenc:
Az irodalom iránti szeretetem egyértelműen a könyvtárból indult. Gyermekkoromban gyakran jártam a helyi könyvtárba a kis falunkban, ahol minden alkalommal izgatottan fedeztem fel újabb és újabb könyveket. Emlékszem, egyszer egy esős délutánon, amikor kint csendesen hullott az eső a falusi utcákon, ott ültem a könyvtár ablakánál egy vastag mesekönyvvel, és teljesen elmerültem a történetben. A könyvek illata, a csend és a rendezett polcok világa számomra mindig is egy különleges menedék volt. Ott találtam rá az első kedvenc történeteimre, amelyek megragadták a fantáziámat, és amelyek által egyre jobban megszerettem az olvasást. A könyvtár volt az a hely, ahol úgy éreztem, határtalan lehetőségeim vannak, és bármelyik történetbe belemerülhetek.
